Tacskó felállítása. Szuka tacskó kutyáink verekszenek

Kis kutya — nagy egyéniség! Szálkásszőrű tacskó, a talajmenti kefepofa A tacskó szó említésére legtöbben helyből a túrós palacsintától gömbölydeden döcögő, télen-nyáron kötött pulcsit hordó, gacsos lábát reszketve emelgető kutyulira asszociálnak.

A fajta neve a köznapi szóhasználatunkba is beépült, de ott is inkább pejoratív, lekicsinylő jelzőként szerepel, holott a tacskó igen sokoldalú, minden tekintetben megbecsülést érdemlő jószág.

A fajta kedvelői abban tacskó felállítása szerencsés helyzetben vannak, hogy igényüknek megfelelő kivitelben rövid- hosszú- és szálkásszőrűés háromféle méretváltozatból normál, törpe és nyulász is kiválaszthatják kedvencüket.

Szabadidejében a tacskók mindegyike megnyerő modorú kutya, de tagadhatatlan, hogy szálkás szőrköntösben különösen eredeti fazon, tacskó felállítása az ebédlőasztal mellett gondterhelt ábrázattal nagyokat sóhajtva sokkal inkább emlékeztet a relativitás problematikáján töprengő Einsteinre, mint rámenős kotorékebre. Tacskó volt, tacskó van Mint oly sok esetben, a fajta pontos eredete itt is a régmúlt homályába vész.

Egyiptom területén már időszámításunk előtt évvel korábbról származó ábrázolásokon is tacskó felállítása rövid lábú kutyák, sőt Peruban, Mexikóban és a régi Germánia területén is hasonló ebek csontvázára bukkantak. Utóbbiak nyilván a mai tacskó egyik ősének számítanak. Borzebként legkorábban Jacques du Fouilloux tesz róluk említést ben, de csak ban kezdődik el hivatalosan a tacskótenyésztés. Nyolc évvel később, ban megalakul a Német Tacskóklub, és ben Ernst tacskó felállítása Otto kinológus megalkotta a fajta tipikus jellemzőinek leírását.

Érdekes, hogy ebben az időben még az eltúlzottan görbe lábat tartották a fajta egyik legjellemzőbb tulajdonágának. Szerencsére ez a szemlélet megváltozott, és az egészségtelen deformitás mára már jelentősen mérséklődött. Noha a tacskó német fajta, szálkásszőrű változatának kialakulásában komoly pénisz cikkek játszottak az angol dandie dinmont terrierek is, de állítólag később — különösen délnémet területeken — némi schnauzervér is keveredett a fajtához.

Egységes típusa végül a rövidszőrű tacskókkal történt keresztezések révén alakult ki. Kurtalábú csúcsragadozó Ahogyan az a bevezetőből is kiderült, a tacskó vérbeli és értékes vadászkutya.

Vadásztársak

Bár testalkatából kifolyólag elsősorban kotorékmunkát végző fajta, s mint ilyen, a dúvad- róka- borz- vadászatokon jeleskedik, elévülhetetlen érdemeket szerez a sebzett vad felkutatásában és a vízimunkában is. Mielőtt e sorok olvastán az Olvasó a szívéhez kapna, és a vadászat etikátlansága ellen emelné föl szavát, érdemes végiggondolni a következőket: a vadgazdálkodás nem gyilkos hajlamú emberek tacskó felállítása, hanem szakma — ha úgy tetszik, tudomány.

A hazai erdők-mezők, noha idilli állapotokat tükröznek, mégsem teljesen természetesek, ugyanis hiányoznak belőlük a növényevők létszámát szabályozó nagyragadozók farkas, hiúz. A vadgazdálkodás és a vadászok komoly szerepet játszanak abban, pénisz alakú sütik betöltsék ezt az űrt, és biztosítsák a tacskó felállítása egyensúly fennmaradását, ugyanis a túlzottan elszaporodó vadállomány enélkül egyszerűen felemésztené saját élőhelyét.

Ráadásul a vadak egy része nem vadon születik, hanem odatelepítik, hogy a zord teleken végzett vadetetésről már ne is beszéljünk.

A vadászoknak emellett fontos szerepük van a vadgazdálkodás számára káros — apróvad-pusztító — dúvad pl. Mindezen feladatok hatékony ellátásához óriási segítséget jelent a jó kutya. Kicsi, de furfangos A tacskó — mint az eddigiekből is kitűnik — több tekintetben is megfelel az elvárásoknak.

Mérete miatt lényegesen kisebb hely- és táplálékigényű, mint a vizsla, kopó, szetter vagy retriever, a hasonló nagyságú terrierekhez képest pedig — a munkát leszámítva tacskó felállítása nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Azonkívül, hogy számos vadászfeladatot képes ellátni, a magaslesen ücsörögve még vesemelegítőként is kiválóan alkalmazható.

M & B KUTYAKOZMETIKA ÉS TACSKÓ SZALON

Annak ellenére, hogy a szálkásszőrűt jellemzően vadászok választják maguknak, kedvencként is megállja a helyét. A vadászat során mutatott aktivitása otthon vidám, de nem idegesítő lelkesedéssé szelídül. Szívesen vesz részt mindenféle mókában, játékban, hancúrozásban. Ennek ellenére végtelenül alkalmazkodó, kellemes természetű ebecske. Amit méretben elvesztett, azt magas intelligenciájával és hihetetlen rafinériájával ügyesen pótolja.

Egy szálkásszőrű-tulajdonos mesélte, hogy többedmagával tartott kutyája etetéskor rendszeresen a bejárati kapu elé rohan, és veszett ugatásba kezd.

Mialatt a felbőszült kutyatömeg a lárma hallatára kihömpölyög, ő csendesen elsomfordál az alvégen, majd kényelmesen belakmározik az időközben tálalt adagokból — még talán mosolyog is a szakálla alatt… Nekem ne dumálj! A tacskó legendás bátorsága mellett makacs önfejűségéről is ismeretes.

Tény, hogy a legagyafúrtabb fegyelmezési kísérleteknek is szilárdan ellenáll, és sorra csorbulnak ki rajta a változatos kiképzési módszerek. Kellő szívóssággal, türelemmel és következetességgel érhetünk el nála eredményeket. Akadnak, akik éppen önálló egyéniségét tartják különösképp vonzónak, és nem várnak el tőle cirkuszi mutatványokat — valószínűleg tacskó felállítása gondolkoznak helyesen.

1. • Van kiút a " tacskóbénulásból" műtét nélkül is!
2. Tacskóvilág napjainkban Az írásos emlékek elsősorban, mint "borzvadász kutyát" említik ezeket a rövidlábú ebeket, más leiratokban azonban mint földfeletti nyúl- és rókavadász ebként kerülnek megemlítésre.
3. bubajbirtok.hu - Karikatúrákon "csak kályhacső", avagy a vadásztacskó! - FCI 4

Tacskó felállítása tacskó feladatainál fogva önálló munkavégzésre született. A kotorék sötét, szűk járataiban egyedül kellett megvívnia csatáit a bent lakókkal, akik nem bekötött szemmel, hátrabéklyózott kézzel várják rövid lábakon érkező végzetüket… A vastag bőrű, zömök borz például emberek és kutyák között nevelkedve is igen durván játszadozik — el lehet képzelni, hogy mit művel, amikor az életéért harcol!

És akkor még nem beszéltünk a sebzett szarvasbika vagy a zaklatásától morózus vadkan felkutatásáról. Nem kevés kurázsi kell ahhoz, hogy szembeszálljon ezekkel a — nála ráadásul jóval nagyobb — harcos állatokkal. Mivel mindezt legtöbbször gazdájától távol kénytelen megtenni, megtanulta, hogy ilyen helyzetekben csak magára, saját döntéseire számíthat. Hibázási, tétovázási lehetősége nem sok marad, mert ezeket a meccseket nem szokták sérülés miatt lefújni.

Teljes körű kozmetikai szolgáltatás minden négylábúnak!

Ezért van az, hogy ha a tacskók — vagy a hasonlóan dolgozó terrierek — fejükbe vesznek valamit, nehéz attól eltántorítani őket. Strapabírása már-már tacskó felállítása. Nem szokatlan, hogy sértetlenül ássák ki a rókavárban két-három napja eltűnt kutyát, de az sem ritka, hogy végzetesnek gondolt sebesülésekből is képes teljesen felépülni.

Mindazonáltal szót kell ejteni a tacskókat sújtó két leggyakoribb egészségügyi problémáról tacskó felállítása. A súlyosabbik erekciós kis spermiumokkal porckorongsérv, amely bizonyos esetekben bénulást is okozhat.

A betegség veszélye, a fajta sajátos testalkata folytán, a tacskóknál fokozottabban fennáll. Gyakorisága miatt sokszor tacskóbénulásnak is emlegetik, és kialakulását általában az erőltetett lépcsőzésnek, valamint az elhízásnak tudják be.

Jelenleg az az általános nézet, hogy nem maga a betegség, hanem az arra való hajlam öröklődhet, a porckorongsérv pedig csak akkor függ a körülményektől, ha az adott egyed genetikailag eleve terhelt.

Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy léteznek kerekre hízott veterán tacsik, akik egy életen át tacskó felállítása le-föl a lépcsőn anélkül, hogy bármi bajuk lett volna. Sajnos komoly nehézséget okoz az időben történő felismerés, mivel igazán biztosan nem szűrhető, ráadásul elég későn, éves korban szokott előjönni, amikorra az adott egyedtől már több alomnyi kiskutya is származhat.

Öröm vele az élet A lelkiismeretes tenyészetből származó, egészséges szálkásszőrű tacskó egyéb tekintetben könnyen, kényelmesen tartható fajtának számít.

Vadászkutya létére nem hiperaktív, átlagos mozgásigényű eb. Fajtársaival — egy-két átlagos félreértéstől eltekintve — jól kijön. Bár óriási különbségek nincsenek az egyes változatok között, a szálkásszőrű tacsi a benne csörgedező terriervér miatt általánosságban valamivel fejlettebb vadászképességekkel rendelkezik, ezzel együtt a vele egy fedél alatt élő állatokhoz pl. Táplálása is könnyű, mivel nem fogyaszt hatalmas mennyiséget, ráadásul nem is kifejezetten válogatós. Noha kiváló képességeit igazán csak vadászember mellett tudja kibontakoztatni, ha kordában tudjuk tartani időnként rátörő makacsságát, kellemes jelleme miatt családi kedvencként is megállja a helyét, problémamentesen alkalmazkodva a városi élethez.

Tacskó felállítása sajnálatos csak az, hogy sokakban a tacskó név hallatán egy görbe lábú, kövér, az aszfalton totyogni alig bíró négylábú képe jelenik meg, holott a tacskó egyike a legértelmesebb, legmozgékonyabb, legvidámabb fajtáknak.

Igaz ugyan, hogy szokatlanul hosszú testét igencsak rövid végtagok támasztják alá, ezek a kis lábak azonban nagyon is fürgén és tacskó felállítása tudnak mozogni. Nem csoda, hiszen a tacskó kiváló vadászkutya, önálló munkája során még a borzzal is szembe száll.

A tacskókra leginkább jellemzô elfoglaltság a kotorékos munka.

Manapság legtöbbször mûkotorékban van lehetôségük dolgozni, ilyen mesterséges járatokban folynak a versenyek is. Az igazi kotorékban lapulhat róka, tacskó felállítása, vadmacska, vagy éppen elvadult házimacska is. Miután a vadász beküldte a kotorékba kutyáját, s az kisidô elteltével, hang nélkül visszajön, akkor a kotorék lakatlan, éppen nincs benne senki sem.

Ha azonban a kutya hanggal jelez, a vadásznak arra kell készülnie, hogy a kotorékban dúvad tartózkodik. Szerencsés esetben a tacskó kikergeti, a vadász meg lelövi a rókát. Ha azonban a róka valami miatt nem tud kereket oldani, beszorítva érzi magát, akkor szembefordul a kutyával. De a tacskó ettôl a sokszor életre-halálra szóló küzdelemtôl sem ijed meg. Ilyenkor a vadász csupán az elkeseredett küzdelem hangjai alapján követheti az eseményeket, s ha veszélyben érzi kutyáját, jön az ásó és csákány, hogy kiássa a tacskót, de sajnos az is elôfordulhat, hogy nem sikerül megmenteni a kutyát.

Értelemszerûen a sziklakotorék a legrosszabb ebbôl a szempontból, hiszen elég nehezen ásható ki. A leggyakoribb típus a földes, agyagos talajon ásott kotorék, mely igen szerteágazó lehet, több bejárattal és számtalan elágazással.

A kotorék mellett a tacskó a földfeletti munkában is kiváló teljesítményt nyújthat, még vízbôl is igen lelkesen apportírozik, persze tacskó felállítása jellemzôbb a vércsapázó, vaddisznó állító, kajtató vagy hajtó feladat.

A vércsapázás a sebzett vad utánkeresését jelenti, mely a vadászkutyák egyik leghasznosabb munkája, hiszen minél gyorsabban találják meg a meglôtt vadat, annál kevesebbet szenved az az állat. Ehhez kiváló szimatmunka szükséges. Az elejtett vadnál a kutyának hanggal kell jeleznie, merre keresse a vadász. A vizsgákon 12—24—48 órás nyomon kell teljesíteniük. A föld feletti munka további része a tacskó felállítása.

Ez a munka olyan, vadban gazdag területen zajlik, ahol nagyon sûrû az aljnövényzet, így a vadász elég nehezen tudna haladni. Így hát az ember beküldi kutyáját, aki felzavarja, kihajtja a vadat a bejárhatatlan területrôl.

Oldalak (menü)

A tacskó felállítása munkánál a vizsgán egy bekerített, bokros területen kell a tacskónak dolgoznia. Ki tacskó felállítása választania a legfrissebb nyomot és megtalálni a vadat, majd hajtania vagy hanggal tartani. Nem mindennapi látvány, hogy az apró tacskók rettenthetetlen tacskó felállítása még ezektôl a hatalmas állatoktól sem riadnak vissza. A tacskóknak vadászat közben önállóan kell dolgozniuk, ebbôl kifolyólag ne csodálkozzunk, hogy a mindennapokban is hajlamosak önálló döntéseket hozni.

Persze olyan szeretetreméltó pajtások, hogy még makacskodni is bájosan tudnak. Egy kiképzett vadászkutya azonban elsô szóra engedelmeskedik gazdájának. Érdekes, bár a tacskók kedves természetét ismerve nincs mit csodálni, hogy az egyetlen olyan német vadászkutya, melyet hazájában is fôleg családi kedvencként tartanak.

Évek óta második a német toplistán a német juhászkutya mögött. A tacskó családi kutyaként is bátor, rettenthetetlen, igen éber, így jó jelzôkutya.

Játékos, kedves, gazdájához igen kötôdô, rendkívül értelmes.

Sokgyerekes családban, de egyedül élô nyugdíjasnál is jól érzi magát. Ami a származását illeti, már a régi egyiptomiak is ábrázoltak tacskólábú kutyákat, hiszen ez a típus nagyon praktikus volt bizonyos célokra.

Egy i. A neve Tekal volt. Hasonló felépítésû kutyák csontvázaira bukkantak Peruban, Mexikóban és a mai Németország területén is. Az as években készült egyik Stradenus képen a mai tacskóra emlékeztetô, rövid, görbe lábú kutyákat látni nyúlvadászat közben. A tenyésztés kezdetén, az as években tacskó felállítása ilyen típusú kutyákat borzebnek, borzharcosnak is hívták. A tacskót szülôhazája anyanyelvén jelenleg Dachshundnak hívják, mely az ónémet Tachs borz szóból ered, ami az idôk során Dachsra változott.

Az elsô standardet ben adták ki, ban megalakult a Német Tacskó Klub is. A tacskók méret- szôr- és színgazdagságának köszönhetôen minden bizonnyal mindenki megtalálja a neki tetszô változatot.

A tacskót három méretben tenyésztik — a nagyságot a mellkas átmérôje dönti el —, s a normálméretû, törpe és kaninchen tacskó is lehet sima- szálkás- vagy hosszúszôrû.

Ezen kívül e fajta színgazdagsága is igen nagy: a tacskó lehet fekete cser jegyekkel, vöröses-sárga vagy éppen mahagóni, sôt ott van még a szálkásszôrûekre jellemzô ún.

Ritkábban elôfordul a csíkos vagy foltos színváltozat tacskó felállítása.